A flash mob kifejezést a következő definícióval írja körül az angol Wikipedia: emberek egy csoportja hirtelen összecsődül a nyílt utcán, rövid ideig tesz valami szokatlant, majd gyorsan felszívódik. Általában a világhálón vagy más digitális kommunikációs eszköz segítségével szervezik akciójukat.

A mob csőcseléket, hordát jelent, a flash szó pedig az akció villámgyorsaságára utal. Bill Wasik szervezte az elsőt, mely rögtön kudarcba fulladt, mert a célpontnak kiszemelt manhattani áruház menedzserei idő előtt megtudták, mi készül, és megakadályozták 2003 májusában az úttörő akciót. A Harper’s Magazine felelős szerkesztője egy hónappal később már gondosabban szervezett, és a kétszáz gyülekező emberrel csak az utolsó pillanatban közölte a kiszemelt bolt címét.

A német Die Zeit magamutogató emberek csoportos vak randijának nevezi az ilyen akciókat. A New Yorkból indult mozgalom már számos országot megfertőzött. Pár százan hirtelen összegyűlnek egy frekventált helyen, és hol nyilvános párnacsatával, hol madárcsipogás utánzásával szórakoztatják egymást röviden, majd megtapsolják magukat, és eltűnnek.

A modern megmozdulásokat elemző szakértők különbséget tesznek azonban flash mob és smart mob között. Az elnevezésből is kitűnik, hogy az utóbbit többre becsülik, hiszen a smart szó angolul bölcset, okosat jelent. Ilyen akciónak tartják azt a tüntetést, mely a korrupt fülöp-szigeteki elnök, Estrada megbuktatásához vezetett. A demonstrációt ugyanis a hatóságok és a pártok háta mögött futótűzként terjedő SMS-ben szervezték össze 2001 januárjában.

Az angolszász szóalkotás egyik felülmúlhatatlan gyöngyszeme az Adhocracy kifejezés, mely mögött az ad hoc demokrácia akar megbújni. Míg a flash mob általában öncélú szórakozás, addig a smart mob a tiltakozás spontán és hatalomellenes formája. Pár hónapja Minkszben a diákok is szerveztek egy ilyen akciót. A fehérorosz főváros egyik terén a diktatúra hivatalos pártlapját olvasták feltűnően a fiatalok, majd egy jelre mindegyik széles mozdulattal széttépte a sajtóterméket, kidobta a kukába, és már el is tűnt a sarkon.

A "csőcselék" első magyar akciójára 2003 augusztusában került sor, amikor emberek egy csoportja a Deák Ferenc téri templom előtt az esti hét órás harangszóra kinyitotta esernyőit, a nyári napsütésben így álldogált az utolsó zúgásig, majd hazament. Azóta számos helyen tartottak ilyen rendezvényeket, az egyik utolsót a Moszkva téren, ahol idén tavasszal szappanbuborékokat eregettek a metróból kilépőkre a lelkes résztvevők.