Előző lapszámainkban hírt adtunk már arról, hogy a kolozsvári katolikus egyetemisták rendhagyó akcióra készülnek: keresztény flashmobot terveznek a város Főterén december 9-én és 10-én. Az esemény előkészületeiről az egyik szervezővel, Varga Bernadette-tel beszélgettünk, aki elsőéves mesteri hallgató a Kolozsvári Műszaki Egyetem Számítástechnika Karán, és a Katolikus Egyetemi Lelkészség lelkes, aktív tagja.Honnan jött az ötlet?

Ezelőtt két évvel – talán – láttunk egy hasonló külföldi rendezvényt, és nagyon belelkesedtünk mi is. Tetszett, hogy fiatalos, megmozgat, felkelti a figyelmet, tele van erővel és élettel. Akkor döntöttük el, hogy mi is szeretnénk Kolozsváron egy hasonlót. A húsvéti meg a karácsonyi időszakokban mindig fel is merült az ötlet, de valahogy mostanig nem sikerült időben nekifogni a szervezésnek. Most viszont Isten is megerősített. Amikor elkezdtük szervezni a flashmobot, imádkoztunk, és az egyik nap az ige ez volt: És a város terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak majd terein. Így szól a seregek Ura: Ha ezekben a napokban nehéznek is látszik a megmaradt nép szemében, vajon az én szememben nehéz-e?– mondja a seregek Ura (Zak 8,5–6). Számunkra ez bátorítás volt, hogy ne féljünk, Isten számára ez nem lehetetlen, így hát folytattuk a szervezést.

Egyelőre hányan vesztek részt benne? Bővül-e a létszám?

Nehéz felmérni, hogy hányan vagyunk pontosan. A ko­­reo­gráfiát meg lehet nézni a You­Tube-on, ennek az is volt  a célja, hogy bárki meg tudja tanulni, és csatlakozhasson, bármilyen előzetes visszajelzés nélkül is. Persze próbákat is tartunk, minden csütörtökön este 8-tól a KEL-nél. A hirdetést egyelőre inkább a yahoo­groupokon és a Facebookon próbáltuk. Jelenleg körülbelül 60 személyről tudunk, akik ott lesznek. Reméljük, többen is.

Szeretnénk, ha minél többen bekapcsolódnának, de ha 10-en leszünk, akkor is Isten dicsőségére szeretnénk táncolni, ha 200-an, akkor is. A létszám tehát bővül ugyan, de mi abban reménykedünk, hogy ennél több fiatal van Kolozsváron, akik Jézussal akarnak élni, s akiknek fontos az, hogy a többieknek is elmondhassuk: Jézus él és megváltoztathatja az életünket!

Már most is vannak más vallású/nemzetiségű diákok a csapatban?

Igen, vannak, de szeretnénk, ha még többen lennének. Természetesen ez annak is tulajdonítható, hogy mi könnyebben el tudjuk érni a katolikus fiatalokat, mint a többieket. Egyelőre vannak köztünk reformátusok, sikerült beszélni az evangélikusokkal is, a baptisták is tudnak rólunk, és igyekszünk az ortodox ifjúsági csoportot is elérni. Folyamatosan próbáljuk felvenni más felekezetű keresztény közösségekkel a kapcsolatot, reméljük, lesznek még, akik magukénak fogják érezni a programot.

Mit vártok ettől az akciótól?

A flashmob célja elsősorban az, hogy elmondjuk Kolozsvárnak: vagyunk fiatalok, akik Jézus Krisztusra építjük az életünket, és vele akarunk járni minden nap! Az álmunk az lenne, hogy minden ember Kolozsvárról hallja meg, hogy Jézus tényleg megváltoztathatja az életünket, hogy Jézusban van az erő és élet, hogy van kiút a reménytelenségből és céltalanságból. Persze ezt nem valószínű, hogy egyből el is tudjuk érni, mégis úgy gondoljuk, hogy azáltal, hogy mi kiállunk, énekelünk és táncolunk, és ezzel elmondjuk, hogy kiben hiszünk, talán lesznek olyanok, akik elgondolkoznak azon, hogy Jézus számukra is életet hozhat. Nem az a cél, hogy tetsszen az evangelizáció e formája az embereknek, hanem az, hogy legyenek kíváncsiak arra: ki a mi örömünk és reményünk oka. 

Fontosnak tartjuk azt is, hogy a rendezvény többnyelvű (angolul, románul és magyarul is előadjuk) és ökumenikus, ezáltal azt az üzenetet szeretnénk közvetíteni, hogy bár vannak köztünk különbségek, Jézusban van egység! Azt szeretnénk, ha ezt látva az emberek még inkább kíváncsiak lennének arra, hogy kicsoda is Jézus.

Mivel köztéri akció, bizonyára engedélyeket kellett beszerezni… Könnyen ment?

A múlt héten sikerült az engedélyeket is beszerezni, szóval már a polgármesteri hivatal és a rendőrség is tud rólunk. Nem volt gond, nagyon segítőkész volt mindenki. Sokat köszönhetünk az egyetemi lelkészünknek, Takó Istvánnak, ő volt az, aki utánajárt ezeknek a dolgoknak.

Te személyesen miért tartod fontosnak ezt az akciót?

Szeretném, ha a fiatalok megismernék Jézust! Szeretném, ha nem a félelem irányítaná az életüket, nem a depresszió, a drogok vagy az alkohol. Szeretném, ha élnének. Ez az, ami nagyon motivál. A flash­mob tehát egy felkiáltójel akar lenni: Jézus vár és adni akar! Úgy látom, hogy ha nem is történik most még semmi, legalább elindulunk és megpróbálunk szembeszállni a sok hazugsággal, ami irányítja a világot. Tudom, hogy Kolozsvár nagy, de úgy gondolom, ha mi nem hallgatunk, akkor ez egy kezdet lehet. Lehetséges, hogy semmilyen látható és látványos változást nem fogunk tapasztalni a flashmob után, de biztos vagyok benne, hogy Isten akar most valamit, nem mi. Talán ez lehet egy elvetett mag, ami egyszer még kihajthat.

A másik dolog, ami számomra nagyon fontos, az az, hogy itt, Erdélyben, Romániában egység legyen és béke a nemzetek és a különböző felekezetek között. Hargita megyéből jöttem, amikor elkezdtem az egyetemet, szinte alig tudtam románul, itt pedig egy teljesen román egyetemen tanultam/tanulok. Láttam az ellenállást és a konfliktusokat mindkét fél részéről, viszont arra is láttam példát, hogy létezik béke és együttműködés. Úgy gondolom, hogy Jézusban ez a sokféleség áldás lehet, nem csak nehézség és probléma.

Hogyan fogod érezni magad a helyszínen?

Én már alig várom. Öröm lesz bennem, mindenképpen. Néha kicsit izgulok, hogy vajon hogy fog menni, hányan is leszünk, fogunk-e tudni egyszerre mozogni, de aztán mindig eszembe jut, hogy ez nem erről szól. Hozzátesszük, amink van, de úgysem rajtunk múlik, hogy mi lesz a dolognak az eredménye. Szóval úgy szeretnék ott lenni, hogy azokban a pillanatokban csak arra gondoljak, hogy nemcsak én, hanem rajtam kívül még sokan éneklik Jézusnak: „Minden nap csak érted élek, mindennap követlek téged, minden nap veled járok, Uram”. Ezt szeretném én is élni még inkább. Akinek pedig füle van, hallja meg!