2013. augusztus 5. hétfő, 09:07

A Táncélet.hu cikkéből:

Sárközi Gyula elmondta, fontos része volt az iskola alapításának, hogy tíz évig tanított a Táncművészeti Főiskolán, majd miután eljött onnan, "hiányzott a gyerekek lelke, a tanítás, az átadás". A tánctanár felelevenítette: 1997-ben a Madách Színház bemutatta az Oliver! című musicalt, és nagyon nehéz volt olyan gyerekeket összegyűjteni, akik úgy tudnak ritmikában táncolni, ahogy a műfaj megkívánja.

"Ekkor tudatosult bennem, hogy kell egy iskola, ahol gyerekeket tanítanak erre a speciális műfajra, de semmiképpen nem azért, hogy számukra egyenes út vezessen a Madách Színház színpadára. Az már természetes folyamat, hogy valakinél úri hobbiból hivatássá válik-e a tánc" - fogalmazott Sárközi Gyula. Hozzátette: "Szerencsésen álltak együtt a csillagok", egyből lett megfelelő épület, Réti Piroska, az amatőrmozgalom fontos alakja befogadta az iskolát egy bérházba, később átköltöztek Zuglóba, majd az önkormányzat segítségével megkapták a XIV. kerületi Angol utcai ingatlant. "A kitartó és becsületes munka eredményes volt" - hangsúlyozta Sárközi Gyula.

Fotó: tancelet.hu

"Csúnyán fogalmazva, a gyerekeket kicsit 'meg kellett etetni', a musical táncot olyan irányból közelítettük meg, amit például a filmekben, videoklipekben is láthatnak. Nem indíthattunk azzal, hogy tanuljanak klasszikus balettet, mert világgá futottak volna. Amikor már megszerették a táncot, és ők maguk is úgy érezték, jól tudnak táncolni, de a hátuk mégis olyan púpos, hogy a svájci sapkát is ki lehetne vasalni rajta, akkor már elhitték nekünk, hogy fontos a klasszikus balett" - mesélte a pedagógus. Elmondta, többféle képzést tartanak, óvodásoknak előkészítő, nagyobb gyerekeknek alapfokú művészeti oktatás, 2007-től pedig érettségire épülő szakképzésen is részt vehetnek az alapfokot sikeresen elvégzők. A beiratkozott növendékek kétharmada jut el a végzettség megszerzéséig, az oklevelet kapók 67%-a pedig el is tud helyezkedni a pályán, ami nagyszerű arány.

Sárközi Gyula arra is kitért, miért hirdetett békéltető flashmobot tavaly ősszel a Hősök terén, amikor kitört a botrány Markó Iván 130 millió forintos támogatása körül. "Markó Ivánról mint művészről és emberről sokaknak megvan a véleménye, kinek jó, kinek rossz. De én nem mentem kiabálni, amikor egy fillért sem kaptam, míg másokat húsz-harminc millió forinttal támogattak. A közönségre nem a varjak hústépése, hanem kizárólag az előadás tartozik. Hogy milyen lett Markó Iván előadása, azt majd eldönti a kritika, bár nagyon szomorú olyan fröcsögő kritikát olvasni egy országos napilapban, ami a bulvár szintjén ír az előadásokról. Emlékszem, növendék koromban délután felültem a vonatra, elutaztam Győrbe, ahol megnéztem Markó Iván előadását, a pályaudvaron aludtam, a hajnali postavonattal visszajöttem, majd beálltam a balettrúd mellé. Annak, hogy Markó a győri korszaktól napjainkig hova jutott el, vagy éppen hova nem jutott el, nem hiszem, hogy jatagánnal kell véleményt adni. Főképpen ne olyanok ragadjanak jatagánt, akik a döntések során maguk is érintettek, és amíg az ő pályázatukat bírálják el, addig felállnak, és kimennek a teremből" - mondta Sárközi Gyula.

A teljes interjú itt olvasható.